Az 1897. évben Clemens Härle négy testvérével együtt megalapította Leutkircherben a sörfőzdét, ez Németország Allgau régiójában található. Napjainkban Gottfried Härle vezetése mellett mintegy 30 alkalmazott közreműködésével készülnek a főzetek, szám szerint 15 fajta. Korábban, egészen pontosan az előző keret 265. kupakjaként ő is ezen a családhoz tartozik, aki szintén egy búzasört testesített meg. Volna még mit írni rólunk, de én csak nagy vonalakban vázolom történelmüket, ellenben felkínálom a lehetőséget mind a nézelődésre, mind a többi főzeteik megtekintésére itt.
A folytatást is egy testvére fogja betűkbe írni így már hárman ki is lesznek pipálva a 15-ös szortimentből.
Oly módon szólít simogató ,finom édessége, hogy az már szeretet. Természetesen a búzamaláta mindemellett klasszikus, valódi gabonás hatását is beemeli a történetbe és kíséri a nélkülözhetetlen vékony savanykás árnyéka. Mintha valami cukrászati remekmű annak édességével, még is van egy csipet fanyar eleme tölti meg a poharam s látványában még illik is ide a habok krémes királya.
Testét pohárba öntve látni miszerint enyhe opálosság járja annak sötétebb árnyalatú, narancs színezetét. Rajta hófehér, krémes habkorona alakul ami soká marad harapnivaló látványával.
A szénsav testessége kellemes és krémes, majd hozza savas leiratát melyen belenyújtva a folytatásba. Ennek ellenére már korán megmutatkozik, de egyenlőre csak vékony édes hatásával a búzamaláta.
Ezzel egyidejűleg érkezik a már unalomig emlegetett, ellenben imádott gabonás világa ami velejárója és gyönyörű.
Tiszta enyhe magvasság sima kortykép társaságában ami mögött ott a savany érzet frissítő képe. Közben enyhén fokozódik édes gondolata, de itt is inkább tekintek rá egy "sütemény" reinkarnációjaként.
Aminek a tölteléke a búzamaláta és árpamaláta mellett egy ködös komlós festés és elveszve az élvezetek folyamán már a végjáték sorai múlnak.
Lecsengésében össze érett és letisztult, mondandója nem fárad és a végtelenbe nyújtott távozásában nincsen semmi fukarkodás, továbbra is kényeztet és oda adja legjavát.
A folytatást egy testvére fogja megtestesíteni aki már eltér kupakjában így gyarapítja gyűjteményem sokaságát.
Forrásvíz, búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő.
5.2% V/V
0.5l
Németország
A folytatást is egy testvére fogja betűkbe írni így már hárman ki is lesznek pipálva a 15-ös szortimentből.
Testét pohárba öntve látni miszerint enyhe opálosság járja annak sötétebb árnyalatú, narancs színezetét. Rajta hófehér, krémes habkorona alakul ami soká marad harapnivaló látványával.
A szénsav testessége kellemes és krémes, majd hozza savas leiratát melyen belenyújtva a folytatásba. Ennek ellenére már korán megmutatkozik, de egyenlőre csak vékony édes hatásával a búzamaláta.
Ezzel egyidejűleg érkezik a már unalomig emlegetett, ellenben imádott gabonás világa ami velejárója és gyönyörű.
Tiszta enyhe magvasság sima kortykép társaságában ami mögött ott a savany érzet frissítő képe. Közben enyhén fokozódik édes gondolata, de itt is inkább tekintek rá egy "sütemény" reinkarnációjaként.
Aminek a tölteléke a búzamaláta és árpamaláta mellett egy ködös komlós festés és elveszve az élvezetek folyamán már a végjáték sorai múlnak.
 |
| Megegyezik a 265.-ként elfogyasztott testvére sapkájával. |
Lecsengésében össze érett és letisztult, mondandója nem fárad és a végtelenbe nyújtott távozásában nincsen semmi fukarkodás, továbbra is kényeztet és oda adja legjavát.
 |
| Az a bizonyos 265. kupak. |
 |
| A korábban ivott testvérének címkéi és kupakja. |
A folytatást egy testvére fogja megtestesíteni aki már eltér kupakjában így gyarapítja gyűjteményem sokaságát.
Forrásvíz, búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő.
5.2% V/V
0.5l
Németország
Megjegyzések
Megjegyzés küldése