Kirin Ichiban

Szeretett hazámban élve egy dolgot megtanultam, a kukorica és a sör, térben és időben egyszerre nem említhető. Hithű sörfogyasztóként reflex szerűen fordítgatom az üvegeket, pásztázva annak címkére nyomtatott betűit. Olvasok is rajta kérdéseket felvető betű kombinációkat, a felkelő nap országaként a rizst látva, fejet hajtok a kultúrájuk része s személyem nem is érezte az ízvilágra gyakorolt hatását.  De a kukorica, a borzalmak tárháza.

Illatában édes töltetű, az árpamaláta generálta hatásával, de komoly részesedést igényel a kukorica is. Annak teljes világa sem ír semmi pozitívumot, kissé édes, és kesernyés ami kellemetlen összképet húz az illat történetének teljes világára.








Pohárban tekintve látványa gyönyörű, tiszta aranysárga színével próbál megigézni, a habján viszont szépen rajzolódnak a kotyvasztott sör tünetei, egységes struktúrát nélkülöző, össze vissza méretű buborékok gyorsan illanó vékony zselés rétege.


Szénsavval bőségesen tele pumpált a korty nyitánya, inkább érezném a savas leiratát, de már is teret hódít a kukorica. Szörnyűbb magamban tudni folyékony mivoltát mint orromban érzékelni kellemetlen hatását.


A árpamaláta édes irányú hatása az egyetlen kedvelhető betűformálás, őt leszámítva nem is tudom miért fogyasztom tovább. Az elhivatottságnak is van határa, erősen feszegetem, kell ez nekem?


Az ízvilág folytatását totálisan a kukorica uralja, keserű, kicsit édes, végül keresem a szavakat de az undorító a legmegfelelőbb, mert a keserű és keserű között markáns különbség van.


Németország, szerintem jó lesz, hogy felbontsak egy lokál főzde valódi sörét az folytatásnak.


Árpamaláta, komló, rizs, kukorica, élesztő.
5.0% V/V és +- 0.5%
0.33L
Ez nem Japán.

Megjegyzések