Jelen írásomban a sör történelmi boncolgatását elengedem, mert ez nem sör. A bontás pillanatáig úgy gondoltam, hogy egy középszerű lágert fogok kóstolni, de nem ezért fáj a fejem. A történet három s vagy négy hónapja kezdődött, miszerint Linda barátnőm az Kanári szigeteken járt, ha már ott, én meg itt, szomjasan, hozott is kettő ampulla 0.33-ast, köszönöm is szépen. A mai betűk mesélnének az első szisszenetről, ellenben ez a sörfogyasztó társadalom megbecstelenítése, a hejneked égisze alatt készült ez pancsolmány, s én még azt hittem, hogy a hazai kukoricagrízes tápsöröknél nincsen rosszabb. A keret kupakjai legyenek a szó szólóim, de ez tényleg minősíthetetlen.
Bontását követően nem tudtam hova tenni illatkettősségét. A maláta létjogosultsága az rendben, kissé édes és igen erőtlen. A kettősség másik fele, s itt kezdődnek a kérdőjelek, egy savanyú hatás, intenzívnek írnám és nagyon kellemetlen. Huzamosabb időn keresztül próbálok megbarátkozni ezzel az illatképpel, de ez nem illik egy sör fölé.
Pohárban tekintve sokkal meggyőzőbb, gyönyörű telt vörösréz árnyalatú, tisztán átlátható. Hófehér habja takarja, mely lassan múlik.
Gyenge szénsavval nyit a korty, majd savasságát szinte nem is érezni. A folytatás sajnos másolja illatának vonalvezetését, a maláta írja édes hatását, csak halovány betűkkel, de ízvilágának a többi részét nagyítóval keresem.
Valójában a korty egész szélességét az a bizonyos kellemetlen savanyú íz tölti ki, s ez nem a sörökre jellemző savanykás ízhatás. Megyek is iszok valami rendeset.
Azt mondanám, hogy ezen is túl vagyok. Nyilván kupakja marad, címkéje is a gyűjtemény részét fogja képezni, és nem árt tudni hogy a keret ölelésében vannak hasonlóan alul szerepelt szisszenetek.
Ezért nem állok meg, folytatom a sörök fogyasztását, elhivatott vagyok és kíváncsi. Hamarosan ismét gyarapítom a kupakok számát, remélhetőleg valami iható főzettel.
Árpamaláta, komló, élesztő.
6.4% V/V
0.33L
Spanyolország
Pohárban tekintve sokkal meggyőzőbb, gyönyörű telt vörösréz árnyalatú, tisztán átlátható. Hófehér habja takarja, mely lassan múlik.
Gyenge szénsavval nyit a korty, majd savasságát szinte nem is érezni. A folytatás sajnos másolja illatának vonalvezetését, a maláta írja édes hatását, csak halovány betűkkel, de ízvilágának a többi részét nagyítóval keresem.
Valójában a korty egész szélességét az a bizonyos kellemetlen savanyú íz tölti ki, s ez nem a sörökre jellemző savanykás ízhatás. Megyek is iszok valami rendeset.
 |
Azt mondanám, hogy ezen is túl vagyok. Nyilván kupakja marad, címkéje is a gyűjtemény részét fogja képezni, és nem árt tudni hogy a keret ölelésében vannak hasonlóan alul szerepelt szisszenetek.
Ezért nem állok meg, folytatom a sörök fogyasztását, elhivatott vagyok és kíváncsi. Hamarosan ismét gyarapítom a kupakok számát, remélhetőleg valami iható főzettel.
Árpamaláta, komló, élesztő.
6.4% V/V
0.33L
Spanyolország
Megjegyzések
Megjegyzés küldése