Egy Dán sörgyár termékét töltöm ma az pohár ölelésébe. Azt hogy ezt megtehessem a történelem kerekét vissza tekerem az 1901. évig. Ebben az évben döntöttek úgy a Nielsen's testvérek, személy szerint Nikoline és Conrad, hogy Faxe városában megalapítják sörfőzdéjüket. Különös ismertető jelük, hogy literes dobozban tolják termékeiket a világ minden pontján, viszont léteznek üveges s gyanítom, hogy keges verzióban is. Személyem a kettőezer hármas évben ismerkedett meg az akkor ismert lágerük révén. A mai írásom végén látható lesz egy rövid gif, a kronológiát elengedtem, de bemutatja az Faxe söreinek velem ápolt kapcsolatát.
A doboznak bontását követő pohárba töltését, a koriander egy magas hegy csúcsként éli meg, az illat felhőjét átütve fűszeres sorokat ír. Hatása túlzást elkerülve bőséges teret enged az búza klasszikus töltetű leiratának, s annak csipetnyi savanykás kíséretével kényeztetve engedi még a narancshéj halovány játékát a történet támogató közé.
Az üveg karima közé töltve, színvilága, világos arany árnyalatú sárgába burkolózik, látványában még erősen homályosító opálosságot tükröz. Habkoronája tiszteletre méltó, sűrű, telt és masszív, ahogy múlni nem akaró tartós hófehér színével lassan távozik.
Selymes pezsgése kellemes és nem húz maga mögött savas hatást. Mint illatáról íródott, ízében is elsődlegesen a koriander érkezik. Itt sem önző, karakteres fűszerként tör utat ízvilágában, a búza édeskés kortyképet rajzoló, már koránt sem klasszikus leiratában.
A történet felén áthaladva kissé erősít a búza, felülírva a többiek szerepét. Ezen a ponton a narancshéj keserűje is beköszön, csak futólag s lassan kopnak betűi.
Végjátékára tisztázódnak a szerep leosztások, s már bátran ki merem jelenteni, hogy klasszikus búzát kortyolgatok, igaz halvány korianderes kísért mellett.
Finoman édes annak csipetnyi savanykás hátterével kanyarodik a lecsengés hosszan élvezhető távozására.
Folytatólag következzen a már említett gif, annak Faxe dobozaival töltött mozgókép illúziója.
Elmúlt napoknak dobozai után, ismét doboz követi a poharam megtöltését. Az ok nagyon egyszerű, valamikor februárnak első hetében fog összeállni az folytatásnak nagyon várt kerete, annak kupak éhségével.
Árpamaláta, komló, koriander, narancshéj, aroma (?), élesztő.
5.2%V/V
1L
Dánia
Az üveg karima közé töltve, színvilága, világos arany árnyalatú sárgába burkolózik, látványában még erősen homályosító opálosságot tükröz. Habkoronája tiszteletre méltó, sűrű, telt és masszív, ahogy múlni nem akaró tartós hófehér színével lassan távozik.
Selymes pezsgése kellemes és nem húz maga mögött savas hatást. Mint illatáról íródott, ízében is elsődlegesen a koriander érkezik. Itt sem önző, karakteres fűszerként tör utat ízvilágában, a búza édeskés kortyképet rajzoló, már koránt sem klasszikus leiratában.
A történet felén áthaladva kissé erősít a búza, felülírva a többiek szerepét. Ezen a ponton a narancshéj keserűje is beköszön, csak futólag s lassan kopnak betűi.
Végjátékára tisztázódnak a szerep leosztások, s már bátran ki merem jelenteni, hogy klasszikus búzát kortyolgatok, igaz halvány korianderes kísért mellett.
Finoman édes annak csipetnyi savanykás hátterével kanyarodik a lecsengés hosszan élvezhető távozására.
Folytatólag következzen a már említett gif, annak Faxe dobozaival töltött mozgókép illúziója.
 | |
| Az hat, s az utolsó az első. |
 |
| A világosságba nyíljon. |
5.2%V/V
1L
Dánia
Megjegyzések
Megjegyzés küldése