Dreher Pale Ale

Beszédes történelem húzódik a hátuk mögött, ugyan is az 1796-os esztendőben Franz Anton Dreher, megvásárolta a Klein-Schwechati Városi Serházat. Majdan fia, idősebb Dreher Antal folytatta a családi hagyományokat, miután kitanulta a sörfőzést az akkori legmagasabb iskolákban, Anglia és Németország földjein. Az 1862. évben felvásárolják a kőbányai serfőző társaságot melyből egyidejűleg megalakul a Dreher sörfőzde. Ezzel nem is boncolgatnám tovább a történelmüket, viszont mélyreható olvasmány lehetőségét itt felkínálnám az Wikipédia által. Még egy mondat ami engem is megérintett, a sörgyár építészete, az épületegyüttese mára előzetes védelem alá került, amely valószínűleg Mocsányi Károly és Székely Marcell építészek tervei alapján 1905–1910 között épült. Ha valakinek lehetősége nyílik, nézze meg ezen építészeti csodát, pazar látvány. Vissza kanyarodva a sörök világába, Dreher termékekkel már több ízben találkoztam, említhetném a hideg komlós a Mozaik komlós vagy a bak terméküket, és ezt a főzetüket egy ideje már promózták, s nem csak ők. A lényeg, hogy ma hazafelé találkoztam vele egy bolt hűtőjében, nem voltam rest és óriási kíváncsisággal támogatott mosollyal az arcomon, vételeztem is belőle.

Aztán érkezett az illata, nagyon gyenge komlós keserűséggel találkoztam, melyből kiérződik citrusos világa is, de ismételten egy erőtlen hatás rajzolódik. Több alakalommal keresem, hátha jön, mert kezdetben igen kellemes jegyek kezdik, de abban a pár másodpercben míg összeáll az illatkép s élvezni kezdeném, matt egységgé vegyül és elveszti a báját.







Pohárba tekintve sokkal gazdagabb, tiszta átlátható testével tölti meg és gyönyörű aranysárga színvilágot húz magára. Felette hófehér habréteg terül el, szép kiállású és csak lassan lép a múlás útjára.


A korty erős pezsgéssel indít szénsavas érzete enyhén szúrós, ellenben savas árnyéka kevésbé olvasható. Folytatásában számomra nem egészen egyértelmű mit is akart a költő.


Harmatgyenge komlózottság, annak keserű, de inkább citrusos jelleme, ám ezen szerepvállalásai is bőven alul múlják a jelen piaci szegmens elvárásait.


Aztán lassan kezd kibontakozni, keserű jegyei elő lépnek az íz frontvonalán, majd citrusos leirata is támogatni kezdi ezen irányú fáradalmait.

Gyanítom, hogy a szűrés is egy szeg a koporsójában.

Követve a történetet ismételt kortyok képében nem erőlteti meg magát, és sajnos a folytatás sem hoz markáns változásokat.

Háromszázöt Hufomba került.

Az élces kritika távol álljon pennámtól, de ez csak egy középszerű pohárfoglalás. Végjátékában éledező hatások összemosódnak lecsengésével és semmi kiemelkedőt nem nyújtanak. Továbbra is egy átlagos ízképet rajzolnak, lehangoló.






A folytatás ígéretemhez hűen a lépteim nyomán fog alakulni, hazai főzetek foglalják poharam.

Árpamaláta, komló ( Kazbek, Citra, Chinook ), élesztő.
4.8% V/V
0.5L
Magyarország.


Megjegyzések