Az Irsee-apátságot a 12. században alapították, az első sörfőzde főleg a bencés szerzetesek személyes ki szolgására készült. Az 1803-as esztendőtől kerül magánkézbe a sörfőzde, mikor is megszűnik a kolostor addigi funkciója a szekularizáció során. A főzés folyamatán nem változtattak, megtartották a szerzetesek több évszázados hagyományát, így még napjainkban is 80 és vagy 180 napos érleléssel készülnek, fajtától függően. Ha a szortimentjüket szeretnénk végig kóstolni, akkor négy eltérő pohárfoglalót kortyolhatnánk, a helyszín ahol mindezt készítik az dél-Bajorország, Allgau régiójában.
Az egykori kolostor falain belül nem csak a főzde kapott helyet, napjainkban étterem, hotel és egy múzeum is üzemel. Személyem első ízben találkozott a főzdével, de biztos, hogy nem utoljára.
Az első találkozásunkkor kissé csalódott vagyok, ez ismét egy szubjektív vélemény, mert búza lévén mást vártam. Savanykás vezénylet kísér át illatán ami mögött az árpamaláta húzódik, vékonyka nyers, magvas hatásával. Csak a háttér mutat némi édes leiratot, ahol már érződik a búza jelenléte, kopottas és erőtlen.
Aztán megközelítőleg ennyi az illatképe, a komló nem vállalt ma szerepet, amit még orrom által megemlítenék az egy fátyol vékony fűszeres behatás.
Csekély opálosság mutatkozik a sötétebb arany színvilágot hordozó testén. A habja az sok kívánni valót hagy maga után, mert egyrészt strukturálatlan, össze vissza méretű buborékok sokasága, amik alig akarnak képződni, és még sietősen is távoznak. Színe üveges hatású fehéres árnyalatokkal.
Gyenge szénsav húzza szintén gyenge savasságát. Illatától eltérő módon alakul ízképének erőviszonyai. A malátázottság emelkedik vezető pozícióba, nem ír markáns jegyeket, de kellemes vonal mentén festi a történet teljes hosszát.
Elsősorban az árpamaláta érződik és csak mögötte a búzamaláta. A kortykép első felében savanykás árnyék kísér, nem kérkedik hatásával, enyhe a jelenléte.
A történet második felére érkeznek az édes ízek, így a folytatás érdekessége abban rejlik, hogy az édes jegyek jöttével a savanykás érzet sem múlik, intenzitását megtartva. Ezen jellemvonások tükrében már már klasszikus búza, mert itt már a búzamaláta áll az élre.
A végjáték folyamán ugyan az árpamaláta is vissza vissza köszön, de már nem számottevő a hozzászólása. Majd a búza mellé betársul a komló keser játéka is, leheletnyi aláfestésével üdítő lecsengést hoz.
Múlása hosszúra nyújtva adja a búza vezényletét, annak csipetnyi savanykás kíséretével és a komló ködös keserűségével.
Végül egy kis konzekvencia, mi szerint eleinte kételkedtem, de ne feledjük, szép szerivel készülnek a klasszikus kereteket átlépő főzetek, illetve tartja a mondás is, ízlések és pofonok.
A továbbiakban a már megírott Német dominancia folytatódik, de szerintem a hétvége felé hígítom valami más nemzet főzetével.
Forrásvíz, búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő
5.6% V/V
0.5L
Németország.
Az egykori kolostor falain belül nem csak a főzde kapott helyet, napjainkban étterem, hotel és egy múzeum is üzemel. Személyem első ízben találkozott a főzdével, de biztos, hogy nem utoljára.
Aztán megközelítőleg ennyi az illatképe, a komló nem vállalt ma szerepet, amit még orrom által megemlítenék az egy fátyol vékony fűszeres behatás.
Csekély opálosság mutatkozik a sötétebb arany színvilágot hordozó testén. A habja az sok kívánni valót hagy maga után, mert egyrészt strukturálatlan, össze vissza méretű buborékok sokasága, amik alig akarnak képződni, és még sietősen is távoznak. Színe üveges hatású fehéres árnyalatokkal.
Gyenge szénsav húzza szintén gyenge savasságát. Illatától eltérő módon alakul ízképének erőviszonyai. A malátázottság emelkedik vezető pozícióba, nem ír markáns jegyeket, de kellemes vonal mentén festi a történet teljes hosszát.
Elsősorban az árpamaláta érződik és csak mögötte a búzamaláta. A kortykép első felében savanykás árnyék kísér, nem kérkedik hatásával, enyhe a jelenléte.
A történet második felére érkeznek az édes ízek, így a folytatás érdekessége abban rejlik, hogy az édes jegyek jöttével a savanykás érzet sem múlik, intenzitását megtartva. Ezen jellemvonások tükrében már már klasszikus búza, mert itt már a búzamaláta áll az élre.
A végjáték folyamán ugyan az árpamaláta is vissza vissza köszön, de már nem számottevő a hozzászólása. Majd a búza mellé betársul a komló keser játéka is, leheletnyi aláfestésével üdítő lecsengést hoz.
Múlása hosszúra nyújtva adja a búza vezényletét, annak csipetnyi savanykás kíséretével és a komló ködös keserűségével.
Végül egy kis konzekvencia, mi szerint eleinte kételkedtem, de ne feledjük, szép szerivel készülnek a klasszikus kereteket átlépő főzetek, illetve tartja a mondás is, ízlések és pofonok.
A továbbiakban a már megírott Német dominancia folytatódik, de szerintem a hétvége felé hígítom valami más nemzet főzetével.
Forrásvíz, búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő
5.6% V/V
0.5L
Németország.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése