Az múlhét meg a hétfő.

Még az aktualitás árnyékában írnék pár sort a már említett múlt hét utolsó három napjáról, illetve a tegnapi hétfői villámlátogatás apropójáról. Sorrendben kínálom az olvasmányt, szóval pénteken megcsörrent a telefon, Dorka hangja közölte, hogy akkor most sörfőzés van és már melegszik a víz.
Nyakig álltam a munka hevében, de fél öt körül sikerült betoppannom a leleszi pihenő kapuján. A felállás már ismerős lehet, a Balaton17brewing.co személyében Gábor szállította az alapanyagokat s adta a tudást, Dorka a helyszínt, a vadiúj üstöket, ja és ha kérdeznétek három van, s még megannyi dolgot. Sorolhatnám napestig, étel, ital, szék, asztal, Leánykökörcsin (látványában), pohár meg miegymás, úgy az lét elemei. Majdan mi, akik voltunk jó páran, már "ismerős arcok", pedig a két kezünk segítségét adtuk a történetbe.




 A fotózás terén már kevésbé voltam aktív, de szolid körültekintést még eredményez.








Az első főzet kicsivel nyolc után már kotyogóval megkoronázva indult az erjedés útjára, s ekkor jött az ötlet, a spontaneitás szülte, miszerint ha már így belejöttük akkor neki is foghatnánk egy másik főzetnek, mert szombatra kettő másik sör készítése volt betáblázva. Osztottunk szoroztunk és már melegedett is a víz, ennek köszönhetően negyed három körül, szombat hajnalok hajnalán már kész is voltunk, magunkkal is meg a sörrel is. Lezárás, becipelés, kotyogó majd rövid beszélgetés a tűz melege körül és alvás.




Ott kéklik az Kékes 1014 méteres magasságával.

Reggel hétkor belenéztem a tájba, mert van mit nézni, aztán rendrakás, takarítás, és kezdődött a harmadik főzet. Jómagam már csak délig tudott maradni mert délután indultam Miskolcra.
Itt került megrendezésre a XII. Nemzetközi sörverseny és sörmustra. Ide abszolút sörkedvelőként érkeztem, élvezni és nem blogalapanyagot gyűjteni. Negyven főzde nyolcvan főzetét lehetett kóstolni, a belépő mellé kapott pohárból. Ha már pohár, volt egy sátor ami csak a pohár mosására volt felállítva a Diósgyőri vár lábánál, vagyis szemet gyönyörködtető a helyszín.


A kis füzetben mind a rendezvénnyel mind a főzdékkel kapcsolatban meg lehetett tudni szinte mindent, történetük visszatekintését mint úgy mint aktuális söreik leiratát. Étel is volt, zenei is volt, s megannyi remek sör. A következő látvány sokak számára nyitotta tágabbra a pupillát, a miért kérdés már fel sem merült bennem, abban a miliőben, jó sörrel a kezemben csak mosolyra húzta a szám.



Na de aztán vége lett, még egy ott alvás aztán reggel haza. Vasárnap a jó idő csalogatására már két keréken tekertem magam, ez adta az ihletet, miszerint, ha már a péntek, szombat napja meg lett töltve príma sörökkel, akkor a vasárnapnak is adhatnék. Ebéd után jött is az első pohárka, mert szerencsémre megpillantottam az egri HBH előtti táblát. Sokszori tetthely számomra, ha csak az állandó csapoltakat veszem számításba már akkor remek a kínálat, imádom a szűretlen lágerüket.
De sok esetben szokták különféle nemzetek söreit csapra verni, így történt ez most is a Belga hetek keretében, és felfigyeltem egy számomra eddig csak nézegetett söre. A Blanche de namur főzete, van kupakkal zárolt verziója és nagyon sokan dicsérték, van miért.





A Belga után még egy szűretlennel is megkínáltam magam, majd ismételt tekergetés után az Artisztban lyukadtam ki. Színvonal megtartása lebegett a szemem előtt, így a választásom a HopTop Brewery Green Zone ipájára esett. Hát őt is imádom, úgy mindenét. És ezzel még nem volt vége, sem a kilométereknek sem a sörnek. Utam további része Felsőtárkányba vezetett a tó partra, egy csapolt poharat fogott a kezem, vizuálisan magasabb szintet lépett mint ízében, de itt vége is szakad a vasárnapi napnak. Aztán már abban a tudatban voltam, hogy hétfő reggel következik a GDP tologatása, de felfigyeltem a kocsmaturista írására, miszerint érkezne Egerbe. Gondoltam majd, de nem, mert hétfőn egy számomra is szomorú történet miatt. Sikerült úgy intéznem, hogy a hétfő szabad legyen, s a délelőtti órákban már találkoztunk is. Rövid beszélgetés, egyeztetés után egy dél utáni időpontban ismételt találkozó. Személye egy bizonyos hely miatt érkezett, s mint írtam csak villám látogatás keretében. Ennek ellenére megmutattam neki egy másik kultikus egri kocsmát is, végül elvittem a alapkoncepciót megtestesítő kocsmába is.

Külön bekezdéssel megtisztelem a kocsmaturistát és írásának megosztásáig én sem nyilatkozok. Viszont nekem nem posztom kocsmákról írni, de Egriként jómagam is betűkbe és pixeleke fogom formálni az érzéseim, ez a minimum amit tehetek tiszteletem jeléül. 





Megjegyzések