Korábban, egészen pontosan tíz kupakkal ezelőtt már szisszent egy Einsiedler főzet. Akkor egy fekete töltötte a poharam most egy búza teszi mindezt. A már említett korábbi írásomban betűm úgy alkottak mondatokat, hogy a főzde múltját is megfogalmazták, így a mai betűformálásom ezen lehetőséget elengedné, de az múlt olvasmányát felkínálom Einsiedler schwarzbier címen. Összesen három üvegtöltet jutott el hozzám Einsiedler háza tájáról, a harmadik még várt magára. Ígéretemmel ellentétben a schwarzbier címkéjét nem tudtam megmenteni, s gyanítom, hogy mai testvérét sem fogom tudni megőrizni az utókor számára, viszont kupakja zárja az első sort, s csakugyan ígértemmel szemben. Vízióim szerint, finom igazgatásra talán még egy kupak helyt nyert volna az keret kettő első sorában, de tévedtem.
Megnyugtató, többek között ezen jelzővel is illethetném illatát. Kellemesen édeskés irányú annak cukrász jellemével, hol ott klasszikus búzás vonal. Mellette gabonás hatás érződik, friss, és nyers, ahogy a kalászból kivett magokat összedörzsöljük. Mivel ő is tiszteletben tartja a múlt búza főzeteit, így a komló nem érződik ki illatából, ellenben hordoz egy csipet savanykás kíséretet üdítő hozadékával.
Pohárba töltött látványa patinás arany színvilágot visel, homályosságát csak a kicsapódó párának köszönheti. Habkoronája gyönyörű, nagyon apró buborékok már, már krémes vastag rétege, mely hófehér színezetével csak lassan múlik masszív kiállásával.
Bőséges szénsavval üdvözöl ami már édeskés vonalon mozog, de még így is ideér savas hatása.
Ez a savasság üde színezetet ad és a korty mélyéig elkísér, ahol múlását a búza ízvilágának spektruma tölti ki gabonás, magvas hatásával.
Innentől kezdi megmutatni édeskés mivoltát, letisztult korképével karöltve.
Ezen édes elbeszélést ami nem akar többet mutatni mint amit megkíván az búza főzete, árnyékként kísér egy halovány savany történet, üdítő sorokat írva.
Végjátéka gyönyörű olvasmány, s lecsengésével sincsen ez másképp, egységes finom fúzió, hosszan nyúló játéka. Visszatapsolnám.
Akkor a folytatásban részben tartom magam az ígéreteimhez, s ha nem is egymás után, de felváltva jöjjenek az Elf sörfőzde főzetei.
Forrásvíz, búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő.
5.6% V/V
0.5L
Németország
Pohárba töltött látványa patinás arany színvilágot visel, homályosságát csak a kicsapódó párának köszönheti. Habkoronája gyönyörű, nagyon apró buborékok már, már krémes vastag rétege, mely hófehér színezetével csak lassan múlik masszív kiállásával.
Bőséges szénsavval üdvözöl ami már édeskés vonalon mozog, de még így is ideér savas hatása.
Ez a savasság üde színezetet ad és a korty mélyéig elkísér, ahol múlását a búza ízvilágának spektruma tölti ki gabonás, magvas hatásával.
Innentől kezdi megmutatni édeskés mivoltát, letisztult korképével karöltve.
Ezen édes elbeszélést ami nem akar többet mutatni mint amit megkíván az búza főzete, árnyékként kísér egy halovány savany történet, üdítő sorokat írva.
Végjátéka gyönyörű olvasmány, s lecsengésével sincsen ez másképp, egységes finom fúzió, hosszan nyúló játéka. Visszatapsolnám.
 |
| A korábbi Einsiedler, 12. kupakként, vagy 327. kupakként. |
 |
| Egy sor, 22 alanya 337-re gyarapítva az kupakok számát. |
Akkor a folytatásban részben tartom magam az ígéreteimhez, s ha nem is egymás után, de felváltva jöjjenek az Elf sörfőzde főzetei.
Forrásvíz, búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő.
5.6% V/V
0.5L
Németország
Megjegyzések
Megjegyzés küldése