Moos városában az első írásos feljegyzések már 1567-ben említik a sörfőzés tevékenységét, igaz az ominózus sört 1910-ben készítik el első ízben. Az Arcobräu elnevezés 1974-ben lát napvilágot, ekkor Gróf Ulrich Philip egyesíti a család tulajdonában lévő sörfőzdéket ami mind a mai napig magán kézben üzemel. Történelme sokszínű és beszédes, csak úgy mint főzeteik száma, nem is kezdeném sorolni, inkább a hivatalos oldaluk az arcobraeu.de/en kínálom ezek megtekintését. Nem mehetek el szó nélkül a kupak és egyben címke szépsége mellett, remekművek.
Az árpamaláta szerepe mutatkozik meg elsőként kecses érzetével. Száraz, magvas, gabonás hatásával egyetemben, mintha csak a kezemben tartanám valós illatspektrumával. Majd nem mögötte, vele együtt kissé savany érzet, könnyed, frissítő fűszerként. A komló kiszorul a már nem látható perifériára határára. Ellenben a maláta fokozza önmagát, köszönhető a hab múlásának és a tartalom óvatos melegedésének.
Tekintetem összetalálkozásánál fényes, arany testét látom mely tiszta, áttekinthető. Habfedője szép kiállású hófehér takaró ami kissé sietősen dob le magáról.
Nagyon sima, gyengéd szénsav alig megmutatkozó savassággal, amiből már érkezik az árpamaláta mondandója.
Az erőtlen az helytelen megfogalmazás lenne, mert alapvetően átadja ízvilágát, de mintha homály fedné mintha kivárna. Abszolút klasszikus ízképet kínál, főzött jellemével a maga átgondolt édeskés aláfestésével és gabonás olvasatával.
Az édes irányt megtöri egy üdítően opálos, savanykás hígítás, mely által mind a ketten érdemi munkát végeznek az ízek támogatásában.
Mondhatni, hogy középutat választva egységes terjedelemben kényeztetnek. Itt már bőséggel fogy a pohár tartalma, ám a kivárás révbe ért. A maláta térhódítása kis mértékben fokozódik, de ennek a tükrében is még mindig tartja az élvezhető mivoltát.
Szépen keretezett ízvilága kellemes szomjoltó, malátás felhangokkal és ügyesen megkomponált savany karöltéssel a komló áldott játékától mentese. Múlása kitartóan kísér csak lassan fakuló ízekkel.
Lassan tekintgetek a 400 irányába, nagyon lassan.
Majd a folytatás kérdése nyitja megint a hűtőt, vannak benne, hamarosan.
Árpamaláta, komló, élesztő.
5.3% V/V
0.5L
Németország
Tekintetem összetalálkozásánál fényes, arany testét látom mely tiszta, áttekinthető. Habfedője szép kiállású hófehér takaró ami kissé sietősen dob le magáról.
Nagyon sima, gyengéd szénsav alig megmutatkozó savassággal, amiből már érkezik az árpamaláta mondandója.
Az erőtlen az helytelen megfogalmazás lenne, mert alapvetően átadja ízvilágát, de mintha homály fedné mintha kivárna. Abszolút klasszikus ízképet kínál, főzött jellemével a maga átgondolt édeskés aláfestésével és gabonás olvasatával.
Az édes irányt megtöri egy üdítően opálos, savanykás hígítás, mely által mind a ketten érdemi munkát végeznek az ízek támogatásában.
Mondhatni, hogy középutat választva egységes terjedelemben kényeztetnek. Itt már bőséggel fogy a pohár tartalma, ám a kivárás révbe ért. A maláta térhódítása kis mértékben fokozódik, de ennek a tükrében is még mindig tartja az élvezhető mivoltát.
Szépen keretezett ízvilága kellemes szomjoltó, malátás felhangokkal és ügyesen megkomponált savany karöltéssel a komló áldott játékától mentese. Múlása kitartóan kísér csak lassan fakuló ízekkel.
Lassan tekintgetek a 400 irányába, nagyon lassan.
Majd a folytatás kérdése nyitja megint a hűtőt, vannak benne, hamarosan.
Árpamaláta, komló, élesztő.
5.3% V/V
0.5L
Németország
Megjegyzések
Megjegyzés küldése