Huber weisses freising

Bámulatos, az 1160-as évszám amikortól a sörfőzde már aktívan itatta a szomjas népeket, Harthausen Albert I. püspök tevékenységének köszönhetően Freising város legnagyobb örömére. Az ominózus sör első ízben az 1860-as évben született meg Karl Stiegler, a Hofbrauhaus pincérmesterének elgondolásában, amit első sorban Freising weizen néven kínáltak és csak később neveztek át Huber weisse-nek. Aztán 1891-ben magánkézbe kerül a főzde mely esemény 1998-ban is megismétlődött, így mind a mai napig családi tulajdonban főződnek a sörök. Több néven készítenek söröket amiket nem sorolnék külön, külön, inkább a megtekintés lehetősége az összevont hivatalos oldalukkal, íme az www.hofbrauhaus-freising.de


Etalon, röviden így jellemezném, és nem vagyok elfogult. Könnyeden édeskés, ahogy egy klasszikus búza vonal mentén haladok, de sokkal, de sokkal több rejlik benne. Gyerekkorom cukorkáinak emlékeit csempészi illatába, beleborzongok, több maréknyi finomság érzete. Mindehhez a jó értelemben vett émelyítő érzet mellé bőséggel sorakoznak kényeztető illatpárok. Mondjuk egy gyümölcsös illúzió, érett, édes, nem számot tevő. Az illatkép árnyékát kitölti egy csekély savanykás, a mérleg nyelvét megtartva az friss összkép folyamán, és akkor még nem is említettem a búzamaláta gyengéd gabonás jellemét. Óvatos térhódítás mentén érkezik, egy finom, írom még egyszer, finom, élesztős karöltéssel. A komló játéka elbújva ténykedik. 



A pohár falán meghúzódó pára által lett csupán opálos a tekintete,
tiszta, szűrt teste ódon arany színezetet visel. Habkoronája masszív, sűrű, hófehér színezetével megfontolt illanást mutat. 


Kellemes simogató szénsav millió apró buborék érzetével, enyhe savas leirattal. És már itt érett, kiforrott ízeket szállít. Eleinte mindenki mögé kopottas édesség húzódik, kényeztető alapként. 


Ennek ellenére üdítő kortyképet produkál gyümölcsös felhangok társaságában és ezen a ponton, a búzamaláta vegyül jellegzetes ízvilágával. Mint korábban írtam csak kevésbé édes és gabonás hozadéka is homályos képet rajzol.


 Itt is cukrászati remekmű miliőjét tárja elém, fenséges. Majd az élesztő korrigál amihez a komló is asszisztál, kettőjük munkája alig észlelhető, ellenben az édesedő dominanciát meggátolva, továbbra is frissítő egységet kínálnak.

  
A szomjoltás magasiskolája, ami nem feltétlen vértezete a búza főzeteknek ilyen könnyed toroksimogatással. A végére közelebb kerülő ízek összeforrva, egy nagyon selymes lecsengést produkálnak.


Továbbra is megtartva az eddigi íz hierarchia felépülését, majd múlása hosszan kísér csak lassan fakuló jegyekkel. 





A legszomorúbb látvány.

A jelen helyzet annak negyedik sorának ominózus kupakjával. 


Folytatás a héten fog következni, több esélyes üldögél a hűtőben.

Búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő.
5.4% V/V
0.5L
Németország

Megjegyzések